Az előbb, amíg hajtogattam a megszáradt ruhákat, a Csak csajokban a spinningről volt szó. Ősszel az egyik barátnőm mondta, hogy ha gondolom, nézzek el vele ide a Lurdyba, mert hogy ő is odajár és hogy az milyen jó és hogy hű és hogy akkor. Mondjuk gőzöm sem volt, mi az a spinning, de amikor elmondta, mennyi egy alkalommal ez az izé, tulajdonképpen már nem is szerettem volna annyira megtudni, hiszen hát már nehogy már.
Aztán most, hogy egy nem túl szimpatikus hölgy elmesélte, mi mindent erősít ez az izé és hogy mennyire kíméli a térdet meg az izületeket, úgy döntöttem mégis spinningelni fogok.
Hétvégén felhozzuk a szobabicajt, ami évek óta ott porosodik a szobámban és amit anno még azért vettünk, hogy Nagyapa az agyvérzése után napi fél órában gyakorolja a mozgást.
Szobabicaj, átkeresztellek a Szentháromság nevében, legyen a neved ezentúl spinning bicaj!
(Amúgy tényleg az, lendkerekes vagy mi és van rajta ellenállás-állító gomb meg kalóriamérő meg időzítő is meg minden...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.