A Metróban sorban állva egy bácsi folyamatosan tolt a kocsijával, ami alaposan bosszantott, de miután megkérdezte, nem akarom-e belepakolni az öt darab árucikkemet az ő narancsfacsarója és hosszabbítója mellé, egész elérzékenyültem és igent mondtam neki.
A sorban állás húsz perce alatt végigfutott az agyamon, hogy vajon miért nem lehet kinyitni az összes pénztárat, ha egyszer a raktárokig kanyarog az embertömeg, majd felmerült bennem, hogy ha ez nem lehetséges, akkor miért nem lehet itt is olyan rendszert kialakítani, hogy akinek öt árunál kevesebbje van, álljon külön kasszához, hogy ne kelljen már végigvárni, amíg a többiek, akik közül jónéhány két kocsit is telepakolt (szegények vagyúúúúúnk) végeznek.
Ugyancsak a sorban elgondolkodtam azon, hogy vajon mit ér, ha a bankkártyára írják rá, hogy milyen számot kell hívni, ha ellopják a kártyát és szeretnénk letiltani.
Hát ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.