HTML

A jószándékkal kikövezett út

Mivel van, akinek semmi sem jó...

Friss topikok

  • Adriette: Szoknya? :) (2010.02.05. 20:11) Gyors jótanácsok terheseknek
  • Adriette: Én alig voltam 3 kg, (a párom úgyszintén) anyám nem mert megfürdetni, mert félt, hogy összetör... ... (2010.02.05. 20:11) Ígéret
  • Adriette: A kenguru és a kendő keveréke: http://neobaby.hu/index.php?&lap=xarukmut&xxazon=1601 Jópofa ez is.... (2010.02.05. 08:59) Die Woche
  • Adriette: Az operaénekes barátnőm szerint ilyenkor Mozart kell neki, és ettől még statisztikailag is intelli... (2010.02.05. 08:54) Hehh
  • pokolmegjoszandek: Hát én is. :( Nem tudom, miért jó a természetnek, hogy halálra rémíti az embert... Utoljára 2008 k... (2010.02.03. 15:45) Almok

Linkblog

2006.10.05. 16:39 pokolmegjoszandek

Mit rejthet egy szakácskönyv?

A reggel eszemben járó krumplileves után váltottam meredeken és úgy döntöttem, inkább tökfőzeléket főzök. (Hűdeizgiaszta.) A tökfőzelék receptjét még nem kértem el Anyutól, úgyhogy mielőtt a zöldborsó-, zöldbab-, krumplifőzelék elkészítési módjaiból analógiás úton kikövetkeztettem volna, hogyan is kell tökfőzeléket főzni, belelapoztam egy-két szakácskönyvbe, hátha... Az egyikben meg is volt a recept, de úgy döntöttem, az nekem nem jó; viszont az első oldalon megtaláltam Anyu beírását. A vége így szólt: ..., hogy tökéletesítsd konyhaművészetedet... No most még most, hogy az alapkajákat úgyahogy meg tudom főzni, most sem használnám a konyhaművészet szót magammal egy lapon... Anyu néha egész eufémisztikus tud lenni. Vagy ironikus? Vagy egész egyszerűen kedves?  

Aztán a párkedvessor után találtam egy el nem használt színházjegyet is a könyvben... A Portugálra volt két tiszteletjegyünk, valamikor még 2004 telén. Hogy szép legyek, hajat mostam az előadás előtti délután, 4 felé. Nemrég költöztünk össze, még nem vettünk hajszárítót... AV hazajött fél 6-kor és megállapította, hogy nem vagyok normális, ugyanis ő nem fog engem elvinni mínusz 10 fokban vizes hajjal sehová... Egész fél 7-ig ott hasaltam a radiátor előtt, hogy száradjon a hajam. Addig reménykedtem, hogy mégis elmegyünk... De nem. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy meg fogok fázni. 10 percenként csekkolta a hajam, száraz-e már, persze mindig nedvesnek ítélte... Tomboltam, hogy vállalom a kockázatot, menjünk, de nem. Felhívta a nőt, akitől kaptuk a jegyeket, hogy sajnos nem mehetünk, mert nagyon megfáztam és köhögök. Ott őrjöngtem mögötte... Nem hatotta meg. Nem mentünk.

Egy hét múlva életem leghosszabb ideig tartó betegségébe estem. 40 fokos láz, folyamatos köhögés, antibiotikumok kilószám, szúró mellkas. 50 métert nem tudtam menni (az orvosig), mert ha rámjött a köhögés, derékszögbe hajolva szenvedtem percekig... Azóta ő is megtanulta, hogy olyat, hogy beteg vagy, sohasem szabad hazudni. Senkinek.      

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://pokolijoszandek.blog.hu/api/trackback/id/tr63377407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása