A jószándékkal kikövezett út

Lehet, hogy az egész élet ilyen, de nem tudom, aki utálja az embereket, minek végez ilyen munkát. Aki ismer, tudja, hogy ha tőlem ezredszerre kérdezik meg ugyanazt a hülye kérdést, akkor is normálisan és cseppet sem sértőn tudok válaszolni. Nem értem, hogy akkor aki ilyen munkát választott és akitől nem hülyeségeket kérdeznek, az miért nem képes arra, hogy emberszámba vegye a hallgatókat.

Komolyan fel vagyok háborodva. És tudom, hogy nem vagyok egyedül.

De az egész intézmény egy óriási fantom, ide-oda küldözgetnek, cseszik el a napjaimat (és mindenki napját!) sorbanállással és stresszel - és semmi, de semmi nem történik, rohangálok helyrehozni az Ő általuk elkövetett hibát, de mindenhol azt kapom, hogy ez nem az ő asztaluk, nem tudnak segíteni. Vagyis bocs, hülye vagyok. Amit kapok, az ez: Nincs itt az indexe. Kész, passz, ennyi. Semmi jó napot, elnézést, próbálja meg itt és itt, viszlát.

Aki itt tud köszönni, szerintem felkerülhetne az egyetemi nagy Akikre büszkék vagyunk falra.