Bár reggeltől (hajnaltól) úgy 4-ig megállás nélkül esett, érdekes módon mégsem volt szörnyű a mai nap.
P.-nek hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy miután túlhúzza a húrt, "belassít" (azaz kevésbé nyűgösködik, lassításról szó sincs, pörög, mint a motolla, de mint egy vicces, jókedvű motolla)... Ma tehát lakásfogságon voltunk, amit szaladgálással, bújócskával töltöttünk, illetve P. elkezdett egy elég hülye szokást: állva pörög körbe-körbe és közben Csuka Mónika Egy kicsit szédülj el örök érvényű nótáját dalolja.
A mai nap egyébként több szempontból is mérföldkő, egyrészt mert P. először hordott nadrágpelenkát (Huggies, akciós volt, gondoltam kipróbáljuk), másrészt meg mert először evett csokit is... Utóbbi teljesen a véletlen műve volt: P. önállósította magát és ebéd után úgy vélte, ennyi JÁR neki. Mire rábukkantam, már boldogan falt egy csík Kinder csokit. Hát így múlik el a világ dicsősége.
Este garden party-n jártunk, fél 7-től negyed 9-ig tombizhatott hát az úr. (4-ig esett, utána úgy tűzött a nap, hogy tökéletesen felszáradt minden.) Evett fagyit, kajtatott a tömegben, kóstolt hamburgert, gurigatott egy bazi nagy labdát meg hasonló kedvességek. 3/4 9-re értünk haza, nagyon kíváncsi vagyok, hányszor ébred éjjel. Jóccakát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.