A jószándékkal kikövezett út

Kezdődött ugye azzal, hogy P. csak egyszer ébredt fel éjjel, majd negyed 9kor ébresztett. Negyed 9kor, ezt felírjuk a kéménybe. Pedig 10kor feküdt, mint szokott.

Miután későn kelt, gondoltam, hogy nem alszik el fél 11 körül, mint szokott, 10kor elsétáltam hát vele a Tescoba bevásárolni, majd hazaérve áttettem a hordozóba, hogy újra lemenjünk, hátha elalszik. Mondanom sem kell, esze ágában sem volt elaludni, pedig ekkor már negyed 12 volt, helyette több-kevesebb sikerrel próbált felülni a hordozóban. (Le volt kötve, ezért a kevesebb siker.) Mivel az egyik menekülési kísérletre pont egy játszótér előtt került sor, bevittem hintázni egy kicsit, majd csúszdáztattam is és megpörgettem a körhintán. Mindezt kék ég alatt, tűző napsütésben. Hazafelé ugyan sírt egy kicsit, de éles ésszel rájöttem, hogy biztos megéhezett, úgyhogy amint hazaértünk, megtízóraiztattam - 3/4 12kor. Kaja után - immáron harmadszor - újra levittem, majd negyed 1kor végre bedobta a törölközőt és elszunyált.

Elszunyált - majd úgy is maradt még két óráig. (Kémény, kémény...) 3kor megebédeltettem, tervezgetni kezdtem, hová is menjünk sétálni még, majd AV írt, hogy mindjárt hazajöhet, mert jó az idő... 4 után nem sokkal meg is érkezett, majd kisétáltunk a Herbert parkba, ahol iszonyat sokan voltak. Először kacsákat akartunk etetni, de miután P. mindenáron bele akarta vetni magát a vízbe, elhagytuk a helyszínt, leterítettem egy takarót (halálfejes meg minden) és hagytuk, P. hagy tombizzon a fűben. Szegény mindenkit letámadt akinél labda volt, mert én csak egy könyvet vittem neki játszani... (egy könyvet b+, a parkba) A füvezés után játszótereztünk (= hinta, kis csúszda - szevasz derékfájás), majd 6 körül hazaindultunk. Este sütöttem palit, P. fél 10kor elaludt, mi meg megnéztük az Üvegtigris 3-at, de bár ne tettük volna, mert egy borzalom volt. Alig vártam, hogy vége legyen, mivel egy poén nem volt benne, fúj, szörnyű, jáj. Éjfél után kerültünk ágyba, hosszú nap volt, de eseménydús, szerettem, hurrá.