Szóval St. Patrick.
Miután tavaly - mikor hasban elvittem P.-t bicajjal a felvonulásra - megígértem neki, hogy jövőre élőben is megszemlélheti a murit, csütörtökön tízórai után (azaz 12kor ha-ha) elindultunk a városba darttal. Kemény egy megálló megtétele után - miután a kiszemelt állomást lezárták - leszálltunk és behömpölyögtünk a város szívébe. Útközben végig sasoltam, hátha találok valami zöld lufit áruló emberkét, de persze csak azokat a nagy, vastag ezüstlufikat árulták, mint a Városligetnél, úgyhogy inkább nem örvendeztettem meg a sportkocsiban mufurc képpel szemlélődő Dedet. (A sportkocsi azért fontos, mert életemben először nem hordozóban toltam P-t az otthonunktól távol. Ez merész vállalkozás volt, tekintve, hogy eddig akárhányszor toltam le az udvarra sportkocsiban, 10 perc után még mindig elkezdett hőbörögni meg előre dőlni, úgyhogy szaladhattunk fel megnyugodni. Most viszont meggyőztem magam, hogy jobb lesz a sportkocsi az otthontól távol is... Egyrészt azért, mert így nézelődhet és végső soron látja, miért is mentünk be a városba, másrészt meg mert úgy gondoltam, tömegben egy kicsit könnyebb navigálni a sportkocsit a baromnehéz hordozó nélkül...)
Szóval. A Nassau streeten legyalogolva eljutottunk a Dame streetig, ahol már rengeteg ember várta órák óta a felvonulókat, úgyhogy esélyünk sem volt helyet találni, de nem is ez volt a lényeg, hanem A Részvétel. 10-15 percet néztük a tömeget (a Tömegből többen megállapították, hogy P. igazán komoly fickó, tekintve, hogy a mosoly leghalványabb jele nélkül tekintgetett fel meglehetősen fitymálóan a lelkes ujjongókra), majd rezzenéstelen arccal tovább vonultunk a Suffolk streeten át a Graftonra, ahol minden magamutogató képviseltette magát, ott volt például a Szélben Sétáló Ember, James Joyce, az Áldást Osztó Ezüstember, a Buborékfújó Fiú, a Steppelő Marionettbábus, szóval a szokásos kínálat. (A Homokkutyát Rajzoló nem volt ott, most hogy átgondolom, remélem nem beteg.) Végigsétáltunk a napfényben fürdő Graftonon (P. ekkor már fintorgott is a naptól, nem csak mufurckodott), majd bementünk a St. Stephen's Green bevásárlóközpontba, ahol lefotóztam P.-t egy kobolddal és vettem egy citromos-levendulás Yankee Candle-t. Miután ekkor már 2 óra felé járt az idő, elindultunk haza a Merrionon keresztül, ahol a szokásos vidámparkon átverekedtük magunkat majd hazacsörtettünk, ámde időközben P. a sok élménytől ülve elaludt a sportkocsiban. A szívem szakadt meg, komolyan.
Itthon sütöttem fahéjas csigát, majd a magam részéről a levendulás gyertya meggyújtásával befejezettnek tekintettem a napot. Éljen a 3 P. (P., Patrick meg én).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.