Egy ismerősöm fb-n linkelte a jól ismert babáját délutáni alvása alatt különböző ruhákba öltöztető és vicces kiegészítőkkel fotózó helsinki nő blogját.
Miután az egyik - szintén pszichológus végzettségű ismerősöm leírta a véleményemet...
XY: Hűű, nekem ez nagyon gáz... Szegény kislány. Még ha szépek is a képek, de azért akkor is kicsit beteg az anya.
... majd meg is magyarázta:
XY: Nekem azért gáz, mert elképzelem, hogy szegény kislányát, akinek nyugalmas pihenésre van szüksége, bizergálja, hogy rárakja a cuccokat, szemüveget, kezébe tegye a pecabotot, stb. Mi sem örülnénk, ha álmunkban ezeket csinálnák velünk.
... máris jöttek az okosok (természetesen dettó pszichológus végzettségűek):
Természetesen egyiküknek sincs saját gyereke, az okoskodás bezzeg megy.
És csodálkozunk, ha az a magyarok véleménye a pszichológusokról, ami.
Komolyan, ezek után legszívesebben hagynám az egész tovább képeződést és inkább a másik szakomra koncentrálnék... Ilyenek mellett akarok én labdába rúgni? Könyvmoly okoskák mellett, akik zéró saját élménnyel osztják az észt?
Eh...
