Mert olyan gyorsan fejlődik:
- Most már nem csak előttünk, a kanapénál is próbál egyedül állni, nagyon mókás. Koncentrál, koncentrál, egyszer csak elengedi mindkét kezét, felcsapja "kezeket fel!" állásba és egyensúlyozik. Hihetetlenül aranyos. Alkalmanként már nem is előre, hanem hátra esik, szóval azt hiszem, kezdődik a tottyanós korszak.
- Szombat délután, a 10. hónapfordulóját megünnepelendő, életében először kapott igazi felnőtt kaját: vajas kenyeret. Csinos katonákat vágtam neki, ő meg ügyesen felszedegette őket és behammogta az összeset. (Utána még órákig vajas keksz illatúak voltak a normális állapotban savanyú szagú ujjai.)
- És ha már kaja: a hétvégén kapott bárányt és mangót is... Imádom, hogy ilyen mindenevő, ha cipőpertlit raknék elé, szerintem azt is megenné.
- Mostanság csak úgy képes elaludni, hogy fogja az ujjunkat. (Ez a babakocsis elalvásra is vonatkozik, szóval visszatért az idióta pózban való kocsi toligálás.)
- És ha már alvás: Mikor hordozom, hogy aludjon már el, néha odakéreti magát a háló ajtajára feleszkábált nagy fotóhoz, amin ő van meg én, karácsonykor és elégedetten vigyorog önmagára. Ilyenkor rámutatok a fotóra, hogy P., aztán rámutatok a hasára vagy a homlokára, hogy P. (hiszen ő vagy eszik vagy gondolkodik). Időnként megpróbálkozom azzal is, hogy magamra mutatok (Anya) majd a fotómra (Anya), de ez nem hatja meg nagyon, elkomorodik, de csak addig, amíg rá nem mutatok újra az ő képére, hogy P., majd rá, hogy P. Ekkor széles mosolyt terít szét az arcán - hiszen máris szép a világ, róla szól
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.