Nem tudom, miért vagyok ilyen baromi toleráns a régebben említett annó terhes, most már babás magyar párral (akik a 7. hónap körül nem tudtak eljönni hozzánk, mondván, hogy fáradt a lány)...
Igazság szerint már akkor le kellett volna írnom őket, mikor kérték, hogy küldjem el az általam összeállított remek kis babakelengye listát, majd miután elküldtem, egy Köszi-t sem tudtak visszaírni...
De nem, én marha még ezek után is próbálkoztam náluk, hátha csak kiment a fejükből megköszönni a listát (a karácsonyi meghívással, amivel a fenti ok miatt nem éltek), majd pár hete megint írtam a lánynak, miután fb-n panaszkodott, hogy milyen egyedül van, így-úgy-amúgy, hogy ha gondolja, átugrunk hozzá, hiszen végül is egy cipőben járunk, de persze aki okos, a reakciót kitalálhatja (némaság és hullaszag).
Bakker, csak én érzem ezt kifejezett taplóságnak, a bunkóság kvintesszenciájának? Most őszintén egy sor választ sem érdemlünk meg, hogy bocs, még pici a baba, túl fáradt vagyok vagy mit tudom én!?
Mert szerintem még az is tisztességesebb lenne, mint ez a sunyizás.
Mindegy, their loss, pusztuljon az ilyen.
Különben meg ronda a lányuk*, P. rá sem nézne.
* Mondjuk ez nem nagy szám, miután P. mindenkinél szebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.