Amúgy meg még mindig nem tudom, hogy P.-e az irtó nehéz eset, hogy ennyit küzdünk vele és másnak egyszerűen könnyebb gyerek jutott vagy simán én vagyok szar alak és más anyuka ezerszer türelmesebb nálam...
Asszem amúgy mindkettő igaz: P. is nehéz temperamentumú kölyök és én sem vagyok az a született anyatípus. Ez a sok harc pedig az úgy nevezett csiszolódás kettőnk között. Remek. Legalább lesz mit mesélni neki, ha felnő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.