A jószándékkal kikövezett út

Bár a múlt hétvégi beszámoló is kimaradt, íme előbb a mostani.

Szombaton korán keltünk (nem önszántunkból), majd 9kor már Blanchardstown-ban keringtünk parkolót keresve. (Karácsony miatt nem 10kor nyitottak az üzletek, hanem fél 9kor.) Egy gyors Dunnes bevásárlás után szereztünk egy alvós plüssrugit P.-nek, amiért többet álltunk sorban, mint amennyi az egész ottlétünk volt összesen. Miután baromi hideg volt (mínusz pár), nem mentünk sétálni, hanem kora délután elautóztunk Howth-ra, ahol kb 8 hónapja nem jártunk. Ott sétáltunk 10-15 percet, majd miután mindhármunk arcára ráfagyott a mosoly, hazajöttünk. Az este meglehetősen unalmasan telt, nagyjából ólomlábakon haladt az idő, azt hittem, megpusztulok, mire fél 9 lett és vihettük fürdetni az Urat, aki fél 10kor bealudt a vacsorájába. 10kor a felettünk lakó köcsögök bulizni kezdtek, amit AV felvett és vasárnap reggel a fájlt egy szép levél kíséretében el is küldte a management-nek. (Most őszintén, mekkora IQ-ja lehet valakinek, aki miután kap egy "final warning"-ot, hogy nem hangoskodhat, különben repül, de ő azért is bulit szervez? Számtalanszor végiggondoltuk már ezt, ha mi valami miatt figyelmeztetést kapnánk, utána fülünk-farkunk behúzva tennénk mindent, csak éppen azt nem, ami miatt ránk szóltak... Most nem? Nem ez a logikus? Úgy tűnik, íréknél nem.) Az éjszaka koronázásaképpen P. hajnali 5kor felébredt, majd 6.20-ig ringattuk (főleg AV, mert én ki voltam rá akadva, miután napközben sem aludt és hangoskodott végig), semmi és aztán 6.20tól 6.40-ig aludt (1 óra 20 perc ringatás 20 perc alvásért, jó, mi?), majd 6.40től újra AV kezében volt 7.30ig, amikor is megreggelizett. (Hogy miért kel mostanság menetrendszerűen hajnalban, elképzelésünk sincs... Ha éhes lenne, nem lehetne húzni az időt, akkor azonnal kéne neki adni, mert ha ő éhes, akkor égszakadás-földindulás kezdődik, megrepednek a dobhártyák, leomlanak a hegyek stb stb stb), mindenesetre egy biztos, nem aludna 20 percre sem vissza és nem maradna meg kézben sem.)

Korán kezdődött vasárnapunknak köszönhetően délelőtt szunyált a Kiskirály, én főztem és megsütöttem az idei karácsony első sütijét (fahéjas csillag - kb 20 perc). Kora délután Dun Laoghaire volt a program, sétáltunk a mólón, fáztunk, dideregtünk, mászkáltunk. Itthon a gyors ebéd után nem volt alvás, a Gyermek gondosan várt uzsonnáig, hogy akkor belealudjon az evésbe. 20 percet hunyt a drága, én ott fagytam meg mellette, mert moccanni sem mertem, nehogy felriadjon. Miután üvöltve felébredt, kapott még ezt-azt hogy hallgasson, de csak sírt, sírt, gőzünk sincs, mi volt a probléma, mindenesetre vagy fél órán át vigasztalhatatlan volt. 9kor megfürdettük, fél 10kor megvacsorázott (a 20 perc alvás + a másfél órán át tartó uzsonna miatt csúsztunk el ilyen betyárul), majd bár 11kor felébredt, negyed óra alatt visszaaludt és aludt egészen 3/4 8ig.

Felemás volt hát a hétvége, meglehetősen aggasztó az éjszakai / hajnali kelések sorozata, hiszen eddig mindenki azzal vigasztalt, hogy oké, oké, sokat sír, nyöszörög, de legalább este 10től reggel 8ig szunyál, erre tessék, a sírás, nyöszörgés maradt, csak éppen 2x ébred stabilan éjszakánként is jó egy hónapja... Mindezek ellenére örültem, hogy volt, aki tartja bennem a lelket, jól esett, hogy pihenhettem kicsit és azért itt-ott nagyokat röhögtünk is a saját sorsunkon, ami valljuk be, eléggé fel tud tölteni (már a röhögés, nem a sorsunk)...