Az én szoptatásom olyan, mint egy szar szerelem vagy kapcsolat. Ezer éve kilépnék belőle, de újra és újra azt hiszem, lehet még jobb...
Ha nem lenne semmi tejem, simán tápoznék, lefosnám az egészet, más is felnőtt már tápos csirkeként, nem dőlne össze a világ asszem. De így, hogy néha van valami, ami folyton fenntartja a reményt, lehetetlen abbahagyni sajnos a próbálkozást, de már lassan megőrülök, komolyan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.