Mielőtt részletezném, hogyan is telt a best birthday ever, egy pár szó A Gyermekről és A Terhességről.

- Kiszámíthatatlan. (Már a Gyermek, nem a Terhesség.) Számtalanszor elhatároztam már, hogy vezetek egy ilyen naplószerűséget, mikor mozog az Ördögfajzat, mikor nem, de mindig rájövök, hogy tök felesleges, mert egyszerűen nincs benne semmiféle pattern, mikor dönt úgy őkelme, hogy no most nyugton marad egy ideig, most meg szétveri a berendezést. Múlt hét csütörtök-péntek például tombolt, óránként éreztem, hogy forog, kapálózik, ficereg, napszaktól, lenyelt kajától, piától, az aktivitási szintemtől, az időjárástól függetlenül. A hétvégére lecsillapodott és még tegnap is elég nyugis volt (ez azt jelenti, hogy napi egyszer-kétszer kikopogott ugyan, hogy létezik még, de azt is csak úgy gyengéden tette), viszont tegnap este óta újra megindult és óránként többször rúg meg középen, oldalt, máj alatt, köldök felett, ahol ér... No mondjuk nem mintha panaszkodnék, tök jó tudni, hogy elvan meg elszórakoztatja magát, csak néha úgy meglepődöm egy-egy erősebb ficcnél, hogy kénytelen vagyok felszisszenni, pedig nem fáj meg semmi ilyesmi, csak olyan hirtelen rám jön a frász, hogy jézus, mi ez, ja, hát terhes vagyok.

- Észrevehetetlen. (Már a Terhesség, nem a Gyermek.) Sikerszériám folytatódik, bár ma 11-kor ébredtem, de ezt betudom annak, hogy egy-két hete öt-hat órákat alszom éjjelente, ami biza nekem édeskevés default állapotban is, nem hogy most. Állítólag az Anyatermészet így készít fel a jövendőre, hogy képesek legyünk ellátni az Utódot éjszaka is, hogy sokkal felületesebbé teszi az alvást, hogy ha gáz van, megérezzük... Szívem megszakad. A furcsa alvásmintázat mellett egyébiránt semmi sem jelzi, hogy ketten vagyunk egy testben, továbbra is virulok, eszem, amit megkívánok, élem az életem, mintha mi sem történt volna öt hónappal ezelőtt.

Az igazat megvallva, nagyon remélem, hogy ez sokáig így marad...