Tudom, tudom, most jön a neheze és ezért magamnak sem merem nagyon bevallani, nehogy elkiabáljam, de az elmúlt pár napom nagyon jól sikerült... A borzasztó kedd után szerdán és csütörtökön is abszolút elvoltam és ezeddig a mai nappal sincsen gond.
Teljesen olyan vagyok, mint aki tökéletesen egyedül él a saját testében, néha, ha sokat állok, egy kicsit fájdogál ugyan a derekam meg a hátam, de az szerintem nem-terhesen is bejátszott, szóval kibírható. Ma reggel 57,5 kg-t mértem megint, ergo hízni sem hízom túlzottan, jól bírom magam, attól persze eltekintve, hogy hason nem tudok feküdni, de mostanság háton vagy oldalt is tökéletesen megvagyok. A Gyermek pár napos viszonylagos hallgatás után újra hiperaktivizálta magát, össze-vissza ficánkol, rugdos, bököd, elég vicces. Reggel ugyan kicsit megrémültem, mert ahogy felülről ránéztem a hasamra nem egy kerek valamit láttam, hanem egy rendes trapéz-szerű valamit... Pár napja is volt már hasonló, akkor még furább volt az egész. A vizuális típusok kedvéért íme, le is rajzoltam a dolgot:
Mivel zuhizás után sem múlt el a furcsaság, rákerestem a neten, hogy "kocka alakú has terhesség" és megnyugtattam magam, hogy tényleg fekhet ilyen hülyén a babó, szóval nincs gáz. Szóval az asszimetria és az esztétika legyen a legnagyobb probléma...
Ja igen, esztétika. Hát, be kell valljam, tök jól nézek ki. Mikor tegnap készültem az ultrahangra (fülbevaló stb.) csekkoltam magam a fürdőszobai tükörben, amitől ha elég távol állok, melltől látom magam és bizony semmi sem látszik rajtam, gyomortól felfelé teljesen úgy nézek ki, mint máskor. Emiatt most kissé el vagyok bízva, tudom, mert azt gondolom, gyerekjáték lesz visszafaragni magam az eredeti külsőmhöz a kilenc hónap leteltével, nem fogok anyukássá válni egy töpörtyűtől... (Nagy néha persze megszólal a reálisabb valóm is, hogy mit képzelek, akkor miért járkál annyi alaktalan anyuka az utcákon, ha olyan könnyű lenne lefogyni, de ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegetem ám magamtól, mert nem kell a negativizmus: majd ha ott tartunk, inkább csalódok egy nagyot, de addig hadd bízzam már benne, hogy szülés után is csinos leszek...)
A testemről tehát ennyi, nem győzöm hangsúlyozni, hogy tudom, jön még kutyára dér, azért vagyok ilyen fickós, mert a legszebb hónapokban vagyok, de aki még nem volt terhes, annak azért megnyugtatásként mondom, hogy létezik (viszonylag) egyszerű terhesség, amikor egy kis álmosságtól (és néha egy-két kényelmetlen órától) eltekintve úgy éled az életed hónapokig (igen, ez már az ötödik hónap), mint bármikor máskor: szép vagy, egészséges vagy, fiatal vagy, aktív vagy és emellé még pluszban kapsz egy kis Mária-feelinget is (nem tudom másképp nevezni, olyan gyomor körül kiinduló, viruló örömérzet), ami valami abszolút megmagyarázhatatlan érzés, de egyszer csak rádjön a semmiből és akkor kifejezetten jó létezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.