Szóval két dolgot akartam, az egyik, hogy itt a BBC-n megy egy olyan műsor, hogy The Week we Entered the War. Napi egy óra emlékezés a második világháborúra a győztesek szemszögéből. Mondjuk eddig csak 10 percet láttam belőle, meg különben is, ezalatt a 10 perc alatt is egy e-mailt írtam, de egész szórakoztatónak tűnik a dolog, próbálják az izgalmas, mindennapi részleteket kiragadni a '40-es évekből, pl hogy hová jártak akkoriban bulizni az emberek, meg ilyesmik. Szerintem jó, na.
A másik, hogy kezdem megszokni, hogy itt az e-mailt tényleg az ügyintézés eszközének tekintik. Ha írsz egy mélt este, reggelre, de legkésőbb másnapra tutira kapsz valami választ és ez szerintem tök dicséretes. Bokros teendőim mellett pl írtam a Premier Milk-nek, mert volt az az akciójuk, hogy ha beküldesz tíz logót, cserébe küldenek egy négy 2 for 1 belépőt tartalmazó kis könyvecskét és bár én július közepén beküldtem 30 logót, csak egy bookletet kaptam három helyett és hát ejnye. Másnap jött egy mél Amandától, aki a PM brand managere, hogy jajj hát elnézést, kicsit késve küldik a vouchereket, mert nagyon nagy volt az érdelkődés, nem győzik a postázást, de ha gondolom, küldjem el a címünket és ő gondoskodik róla, hogy azonnal feladják a hiányzó két bookletet... Azért ez milyen már. Ezután megírtam a címünket és pár óra múlva visszaírt a nő, hogy oké, feladták a szajrét, reméli minél hamarabb megérkezik, mert pl a zoo nagyon szép, ő a múlt héten volt... Hát nem aranyos?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.