Igazság szerint eddig önmagam számára is meglepő volt, milyen jól tűröm az állandó hűvös, szeles időjárást. Emlékszem, mikor az IKEA-ban voltunk, egy kicsit fejtegettem is AV-nek, hogy igazán büszke lehetne rám, hogy én, akinek 30 fok alatt mindig jégcsapok a lábujjai, egy nyiffanás nélkül éldegélek lassan egy éve ebben a jégveremben...

Hát most asszem besokalltam a hűvösből.

Talán a tény, hogy augusztus utolsó napja van teszi be a kaput épp, hiszen basszus, vége a nyárnak... Nem arról van szó, hogy eddig tűrtünk, de oké, most majd meleg lesz, jön a kánikula, hanem kész, ennyi volt, ez volt a nyár, ősz jön, sőt, tél. Eddig igazán fel sem fogtam, hogy idén kimaradt valami, szóval nem csak az van, hogy cserben hagyott az időérzékem és hosszú hónapoknak érzékeltem pár hetet, hanem tényleg hosszú hónapok teltek el hosszú gatyában és anélkül, hogy egyáltalán nyitott cipő lett volna a lábamon.

Kicsit bepánikoltam.

Slusszpoénként, míg otthon, egy forró nyarakkal büszkélkedő országban egymást érik a szoláriumok, itt még egyet sem láttam... Nem a barnaságról van szó, az abszolút nem izgat, hanem a hőről, a fényről, a forróságról. Életemben egyszer voltam eddig szoliban, nem lételemem a dolog, nem arról van szó, de ha ez a három sosincs meg itt együtt a természetben (a hő meg a fény meg a forróság), akkor néhanapján asszem jól esne benézni valahová, ahol megtalálom őket, így kézen fogva, még ha mesterséges módon is.

Utálok nyafogni, tudom, uncsi vagyok, de az utóbbi egy hétben nagyon rühellem az időjárást, mert esik, fúj a szél, vagy ha véletlenül egyik sem, akkor meg nagyon hideg van. 

Globális felmelegedés, hát hol jársz?