Tegnap éjszaka újra otthon éreztem magam, ugyanis zengett a ház a röhögésemtől, miután nem árulom el milyen kontextusban, de hosszasan trécseltünk a Milton kapocs mibenlétéről, funkcióiról és méltánytalan elhanyagoltságáról. Ma este remélem a piros-kék korongok kerülnek porondra a betűsín és a számrúd mellett.*
* Innen jut eszembe, ahogy ma jöttem haza a postáról, azon gondolkodtam, hogy egyetlen esetben lennék boldogabb, mint most: Ha kölköt várnék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.