Annyira szeretnek mar otthon lenni.
A hely jo, a kornyezet szep, de neha mar olyan elegem van a korulottem levo emberekbol, hogy legszivesebben azonnal szednem a satorfamat es loholnek vissza a normalis vilagba.
Ha nem csinalsz meg valamit - a koz erdekeert persze, most nem a magandolgokrol beszelek, mert azokat vili, hogy te csinalod magadnak -, akkor biztos lehetsz benne, hogy senki sem csinalja meg csak ugy onkentes alapon, csak hosszas unszolasra, hogy meg te erezd magad szarul, miert alkalmatlankodsz; ha megkersz valakit valamire, az vastagon leszarja, ugyhogy vagy elkesik vele vagy meg sem csinalja egyaltalan; ha pedig megunod az egeszet es mondjuk ot ember helyett megszervezel vagy megcsinalsz valamit, akkor viszont kritizalnak es okoskodnak, mit hogyan kellett volna csinalni.
Egyszoval, ha meg nem tudnatok, akkor most kozlom: Utallak titeket*, akik itt az isten hata mogott el tudjatok ezt a bejegyzest olvasni.
* Kivetelt kepez persze ket ember: AV es Potyo.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.