Tegnap délután munka után elugrottam egy könyvért, amit jó egy hónapja rendeltem, de eddig nem bírtam átvenni, mert a bolt okosan négyig van nyitva, tegnap viszont a kedvemért maradtak egészen fél 6-ig, bementem a Westendbe hipergyors ütemben ruhát nézni a szombati esküvőre (kb 10 percem volt a projektre), hazarongyoltam és fél 8-tól negyed 9-ig bicajoztunk a Wekerlén. Állítólag István, a király főpróba volt a Kós Károly téren, de mi ebből csak annyit tapasztaltunk, hogy a nép gyűlt, a zenekar próbált, a suttyó fiatalok meg randalíroztak. Akárhányszor a Wekerlén járunk, percről-percre változik a véleményem, laknék-e ott vagy sem, ide-oda billen a mérleg nyelve, hiszen jó, jó, hogy kis kert tartozik a házakhoz, hogy az egész telep meghitt és hangulatos, mint egy külön kis falu Pesten belül, de itt-ott vészjósló és sötét, sötét, sötét, mint a háborodás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.