Amúgy, bár gondolom, csak nekem tűnt fel, van ám két hétvége elmaradásom... Az egyik a két héttel ezelőtti, amikor Tatán jártunk, a másik pedig már egy lassan egy hónappal ezelőtti hosszú hétvége, amikoris balcsiztunk. Miután minden tekintetben szeretek az egyszerűbb dolgokkal kezdeni, először Tatáról számolok be, aztán pedig előbb-utóbb jön ám a Balesz is.
Szóval Tata és környéke. Odafelé a biatorbágyi Viaduktnál kezdtünk, ami szép meg jó meg nagy, de egyébként semmi értelme. Nem is időztünk hát ott sokat, hajtottunk tovább Tatabányáig, ahol először a Nagy madarat szemrevételeztük, majd egy öt perces séta után jött a Szelim barlang, ahol még az életben nem voltam és amiről még soha sem hallottam, így óriási élmény volt, hogy ilyen van Magyarországon, még hozzá egész közel hozzánk... Tatabánya külterülete után bevetettük magunkat a városba, ahol a szabadtéri Bányász múzeumot néztük meg, ami számomra meglepő módon nagyon izgalmas volt. 300-300 Ft fejében egy öreg bácsi vezetett át minket a múzeumon, ahol volt minden, egy kis bánya, pár gigászi gépezet, néhány régi plakát és kiírás és ami engem leginkább elvarázsolt, egy kis skanzen is. Az utóbbi két iskolateremből, egy Mesterségek házának nevezett helyből és pár lakóházból állt, aminek köszönhetően végigkövethettük, hogyan és hol is éltek hajdanán a bányászok. (Miután megveszem a skanzenokért, nem is értem, hogyan kerülte el ez a hely eddig a figyelmemet.) Tatabányát elhagyva ezután Vértesszőlősön keresztül Tatára mentünk. Vértesszőlősről nem írok sokat, mert borzasztó volt: 500 Ft-ért sétálhattunk kb 500 métert és megnézhettük, kb hol találták meg Samu tarkócsontját... A kisebb csalódást okozó falu után tehát meg sem álltunk Tatáig, ahol először a tavat néztük meg, majd az Öreg várat, ahonnan étteremkeresőbe indultunk. Valami oknál fogva a La Casa étterem mellett döntöttünk, ami nem bizonyult túlságosan jó választásnak, miután az én kajám ugyan nagyjából okés volt, AV brassóiját viszont szinte ehetetlenre fűszerezték... A késői ebéd után megpróbáltunk benézni Majkra is, de sajna már csak a zárt kapukba botlottunk. Hulla fáradtan fél 9-re értünk haza, de mindenképp megérte a nap, mert ilyen alaposan még sosem sikerült felfedezni ezt a környéket, pedig tulajdonképpen gyönyörű és érdekes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.