Az emeletről lesétálva azon meregtem el egy röpke percre, hogy mennyi-mennyi mindenről nem írok ide... Annyi minden történik napközben, annyi mindent mondok, annyi mindent gondolok, ami végül csak az enyém marad... Csalóka egy ilyen blog, az ember beáll valamilyen stílusra, rááll bizonyos témákra és akik olvassák, úgy gondolhatják, teljesen ismerik azt az ember, aki a mondatok mögött áll... Pedig ez az egész itt csak illúzió, ami a valós élet csak nagyon-nagyon kicsi szeletét képes bemutatni - ráadásul azt is torzan.
És akkor Jane-ről még nem szóltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.