Az este (=lefekvés) közeledtével egyre veszélyesebb a lélegzetvételem. Nem folyik az orrom vagy ilyesmi, hanem olyan érzés, mintha a csütörtöki mázsás ember most a mejjem helyett az orrom mögött, a nyelvtövem felett ülne. A Vibrocil már nem segít, ugyanolyan nehezen szuszogok, mintha nem is csöpögtetnék, a szaglásom viszont életemben másodszor megint elment.*

* Tudva**, hogy ez átmeneti állapot, elég mulatságos élmény szagok nélkül élni.