Egyszer, úgy 4 éves koromban, odaálltam Anyu mögé, miközben ő mosogatott - olyan tisztán emlékszem, mintha csak ma lett volna - és megosztottam vele azt a tényt, amire pár perccel korábban döbbentem rá, nevezetesen, hogy a férfiak mindig nőkről, a nők meg mindig férfiakról énekelnek.

Most, pár évtizeddel később azzal bővíteném ki ezt a szép megállapítást, hogy a férfiak nők, a nők férfiak iránti vágyakozásában mindig jelen van a bárcsak újra megtörténne érzése.

Ha pedig ma már úgyis idézgetős napom van, rímeljen hát erre a megállapításra Kundera, elvégre ő úgyis okosabb, mint én:

Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy.