Ezt a dalszöveget ezer éve kerestem. A(z egyik) kedvenc Cseh Tamás számom, talán a hangulata miatt (dallammal meggyőzőbb...):
Csak még egyszer gyere elő
a résből, hol elbújtál, gyerekkorom,
csak kő legyek, csak bogár legyek,
és engedj újra füveiddel játszanom...
Még egyszer csak bújj elö,
vízben, kövek alatt rejtőzködő, félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtőzködő...
Égő por a lábujjak között
és fényes fűszálak közt csillogó üveg,
iszap, ragacs és gyors vizek
és szégyen és sötétség és szédület,
még lehet, hát bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtőzködő, félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtőzködő...
Fényesen bújj elö, kő alatt rejtőzködő - gyerekkorom.
Tág égbolt alatt, résben kövek alatt futó patak, futó vizek,
még lehet, hát bújj elö, gyermekkorom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.