Amúgy olyan érdekes, hogy a tudatunk milyen szánalmasan mellőzött szerepet tölt be a tudatalattinkhoz képest... Annyi ezer, millió év elszállt és még mindig olyan keveset fogunk fel tudatosan... Talán szomorú ez. De persze úgy is lehet nézni, milyen nagyszerű is a biológia és az élet, as such.*
* Ez a mély gondolat speciel onnan jutott eszembe, hogy mostanság megmagyarázhatatlan dolgokat eszem és iszom. Sosem szerettem pl a karfiolt vagy a kelkáposztát, erre manapság megveszem értük. Pár hónapja hányok, ha eszembe jut bármilyen felvágott, a túróért viszont - amit eddig ha nem is utáltam, de igencsak mellőztem minden formátumban - mostanság ölni tudnék. Az eddigi kedvenc őszilét nem bírom, új lieblingek születtek: ananászlé rogyásig illetve vilmoskörte literszám. Állítólag a szervezetünk jelzi, mire van szüksége. És ez tök izgi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.