Valami oknál fogva mostanság se kedvem, se időm írni. Nincsen.
Pedig az élet zajlik, mint a Duna jege januárban. Sőt.
Múlt szerdán este voltunk korizni... Bár nehezen indult be (= elég rég voltunk és elszokott a lábunk a megterheléstől), az év egyik legjobb korizásává nőtte ki magát: kevesen voltak, jó volt a jég, finom volt a tea, hangulatos volt a zene... (Ez olyan Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz-os lett. Mindenesetre innen borul a történet, mert nem ültem a rakodópart alsó kövén, hanem csak leizzadtam, mint egy ló és két napig izomlázam volt a nagy suhanástól.)
Akkor. Pénteken moziban voltunk Szotyesszel. A Vágy és vezeklést néztük meg (mert borzasztó áptudétek és érdeklődők vagyunk ám), de ez még mind semmi, a mozi mellett vettünk occsó sütit is. Ami a filmet illeti, tetszett, attól eltekintve, hogy itt-ott - amikor a háborús képek voltak pl - ásítoztam és időnként - mondjuk akárhányszor csak megjelent a színen - borsózott a hátam Keira Knightly agresszív állkapcsától és az anatómiát meghazudtoló mellnélküliségétől*. Összességében azért hála az utolsó tíz percnek, a szép képeknek és a nem-lineáris történetmesélésnek, nem volt szörnyű a film, sőt, de azért annyira jó sem volt, mint hírdetik. 9 körül hazaértem, de még nem volt vége ám a napnak, mert hirtelen ötlettől vezérelve negyed 11-kor elszaladtunk Anyuékhoz a motoros fűrészért meg némi palacsintáért, úgyhogy szokás szerint éjfél után kerültünk ágyba.
Szombaton reggel úgy 10 körül - és most, most, most már mindjárt kiderül a péntek esti otthoni villámlátogatásunk oka, szóval zene leáll, elárulom - elmentünk Velencére és közös erővel kb másfél órás munka árán kivágtunk egy ártatlan, ámde haszontalan kis almafát... Egy kis gallyazás, egy kis tónézegetés és kettőkor már itt Pesten falhattuk boldogan a húst meg a krumplit egy kifőzdében. Délután kártyáztunk meg Catanoztunk amíg csak ránk nem esteledett, akkor aztán hazamentünk, mert már koppant a fejünk a padlón az álmosságtól.
Vasárnap csak pakolásztunk, takarítottunk, pihengettünk. Apuék hoztak ebédet, úgyhogy főzni nem főztem, de miután AV hétfőn elutazott, vasalni vasaltam biza, én, a háziasszonyok gyöngye.
Hát ez egy kellőképpen uncsi és semmitmondó post lett, szorri, még tán át is írom, ha hazaértem.
* Most őszintén, bánkódik valaki, hogy ezt az erőszakos tekintetű szöcskét elválasztották az udvarlójától?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.