Amikor kedvem lenne írni, időm nincs; most meg hogy időm van, az agyam sorvadt el.
Pénteken moziztunk Szotyival és végigpillogtuk az Estét. Miután a Szerelem a kolera idején-t olvasom, nem állt épp távol tőlem a film alaphangulata, de az újra meg újra megjelenő hatásvadászat néha már kiakasztott, annál is inkább, mert bármennyire is nagy hely volt a lábamnak, fél óra után már úgy fájtak a térdeim, hogy majd meghaltam. Mindenesetre örülök, hogy megnéztük a filmet, nem volt rossz, de azt hiszem, talán jobbra is meg lehetett volna csinálni...
Szombaton voltunk bowlingozni illetve kártyázni hajnalig, előtte pedig vásároltunk. Vasárnap Anyut ünnepeltük, ugyanis 55 éves lett a szentem. Én főztem a vasárnapi ebédet: a gyümilevest még otthon, a másodikat pedig már Anyuéknál. Állítólag mind a kettő jól sikerült, már csak az arányokkal voltak gondok, a leves ugyanis egy kicsit kevés lett, a rizs pedig kb háromszor annyi, mint kellett volna. Délután-este átrendeztük a nappalit (version 100.000.), jártunk a pincében és már véget is ért a hétvége sajnos.
Most pedig itt ülök és éppen dilemmázom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.