Valami oknál fogva több, mint 25 órája Özge kutya jár a fejemben és visszatérő kérdés számomra az is, hogy vajon ez a név az özgerinc szóból származik-e. Lassan ideérnek Anyuék viszont, úgyhogy addig már nem számolok be a hétvégéről. Álljon itt inkább egy kép arról a…
2007.08.10. 10:56 pokolmegjoszandek
Siet
No most a száraz tények, mert nem érek reá. - Szerdán a hihetetlen tanulékonyságomat megcsillogtatván, a múltkori csúfos bukás után toronymagasan nyertem snapszerben, amiről nekem valami oknál fogva mindig a napszám jut eszembe vagy ha nem az, hát a Napster. Na, vajon milyen…
Szólj hozzá!
2007.08.09. 15:43 pokolmegjoszandek
Beszom II
Volt, aki tegnap a "Mit csináljak, ha a degum arcát megcsípte valami?" keresőszóval ért ide. Mi lesz így szegény degucival?
Szólj hozzá!
2007.08.09. 14:49 pokolmegjoszandek
Beszom
Miután a könyvelő elcseszett valamit, egyenlőre nem tudok dolgozni, úgyhogy helyette wiwezek (mimás). Menyasszonyok, vőlegények, anyukák, apukák, újszülöttek, (esetleg) óvodások vigyorognak vissza a képekről... Megtalálom egy egyetemista társam: jé, hozzáment a…
Szólj hozzá!
2007.08.08. 15:16 pokolmegjoszandek
Advice
Ha nem akarjátok megtudni, milyen, amikor tőből vágják le mindkét lábatokat, véletlenül se vegyetek fel reggel még csak kicsit szűknek tűnő, csipke szélű bugyingót.
Szólj hozzá!
2007.08.08. 09:47 pokolmegjoszandek
Sláger
Csak nekem tűnik fel minden egyes alkalommal, milyen idiótán hangzik, hogy "... és egyre többen nyúLkálunk a perecekért"? Asszem ideje kezembe venni az irodai rádió állomáskereső gombját.
Szólj hozzá!
2007.08.07. 20:47 pokolmegjoszandek
Már délután...
Mindenesetre délután elmentünk a Metróba, hátha kapok szandimandit, most, hogy végre kitaláltuk, hová is megyünk és mikor... Olyan kis occsó, ócska szandit szerettem volna, olyan uniszexet, amiben lehet mászkálni sokat, de amit azért az ember munkahelyre nem vesz fel... Mondanom sem…
Szólj hozzá!
2007.08.07. 20:37 pokolmegjoszandek
Endless
Ma rádöbbentem benn, hogy a munka nem időszakos cselekvés, nem olyan, mint az egyetem, aminek látod a végét, amiről tudod, hogy egyszer csak vége lesz, hanem olyan igazi, hamisítatlan, végtelen dolog... James Joyce érezhetett így, amikor ifjúkorában hallgatta a pokol…