Mindenesetre délután elmentünk a Metróba, hátha kapok szandimandit, most, hogy végre kitaláltuk, hová is megyünk és mikor... Olyan kis occsó, ócska szandit szerettem volna, olyan uniszexet, amiben lehet mászkálni sokat, de amit azért az ember munkahelyre nem vesz fel... Mondanom sem kell, szandesz öt kiló alatt nem volt esszálse a Metróban, úgyhogy dolgavégezetlen jöhettünk haza, helyesebben át a Scontóba, ahol mindig hatvanas évek fíling uralkodik, mert szól az amcsi rákendroll, jön a kis bajszos DonSconto, kong az áruház, az ember meg már csak azt várja, hogy a falakat átszakítva mikor kerül elé Christine.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.