Rég volt ilyen fosette napom, mint ez a mai.
Már este búval bélelten feküdtem le, hogy ma munkába kell jönni újra és ez reggelre sem múlt el (miután tényleg munkába kellett jönni)... A rosszkedvemet fokozta, hogy miután péntek óta egy peták sincs a bukszámban, öt perccel korábban kellett (volna) indulnom, hogy felvegyek egy ötezrest a metrónál. Ezt az öt percet persze nem sikerült abszolválnom, mert nem volt meg a sálam és emiatt éhgyomorra jól össze is vesztünk. A sál természetesen nem lett meg, de legalább már késve érkeztem az automatához. Pénzt, mint azt már az okosabbak kitalálhatták, nem sikerült felvennem, mert az a kis kecseg üzemen kívül volt. Ezek után a metróig tartó kb 20 méteres úton majd hasra estem a lefagyott jégen, de néhány idióta karmozdulat segített, hogy ne üljek szégyenszemre seggre az automata és a metrólejáró között fél úton. A metróhoz már kellően fing hangulatban értem le és csoda módon még az sem vidított fel, hogy legalább két járat kimaradt, így a peronon vagy 50 ember tolongott. Az első érkező metróra esélyem sem volt feljutni, a következőre egy életem egy halálom feltolakodtam, mert ekkor már negyed órás késésben voltam.
Itt benn a szokásos őrület fogadott, a fejem úgy fáj egész nap, mint egy dinnye, ráadásképp pedig egy csokit vagy egy kávét sem tudok venni, mert tényleg egy fillérem sincsen, incl. apró.
Este megyek kargyantázásra, ezek után van rá egy ezresem (pedig nincs), hogy mindkét kezem kitépik tőből és ezentúl majd Manuál nővérként leszek kénytelen élni nyomorúságos életem...
Ja. És a slusszpoén: Vér néni is megjött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.