1996 áprilisában adta le a TV ezt a filmet. Ugyanígy. Este. Főműsoridőben.
Napok óta készültem, hogy végre megnézhessem a két napos gimis igazgatóválasztásos hepaj után, de végül mégsem néztem. Nem nézhettem. Mert épp szétvetett a düh. És mert épp egy nagy, sárga, kockás füzetbe körmöltem, mi fáj aktuálisan.
Suli buli volt. Mondom. Két napos. Diákigazgatóválasztásos. Órák nélküli. Szórakozós. Negyedikes fiú kergetős.
Egy srác akkor már hónapok óta udvarolgatott. De hiába. Ellenálltam. Fogalmam sincs ugyan miért, de ellenálltam. De aznap... Aznap az osztályunk (egyik) szépleánya lenyúlta. Levitte a büfébe. Vagy mit tudom én. Öt percre lefoglalta. Őt. Tőlem. Azt, aki engem fűtött. Hónapok óta. Iszonyatosan berágtam. Egy szót sem voltam hajlandó beszélni vele. A sráccal. Fogalma sem volt, mi a baj. Fogalmam sem volt, mekkora hisztis picsa vagyok. Duzzogtam. Kussoltam. És írtam a kis kockás füzetembe. A Több, mint testőrt pedig nem néztem.
Négy hónap múlva jöttünk össze. Két és fél évig tartott.
A szépleány pedig azóta egy fél éves kislány anyukája.
Nekem ez jut eszembe Kevinkosztner és Witnihjúszton szerelméről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.