Thomas hívott, jövök. Már csak a neve miatt is. És mert kötelességtudó vagyok:
1: Nem írtam még az oviról... ahol bár roller volt a jelem, sosem rollerozhattam, mert akkoriban még gyáva és halkszavú voltam, így hagytam, hogy az erősebb fiúk / lányok minduntalan elém tolakodjanak a rollerre várók sorában, én pedig egyre lejjebb és lejjebb görbülő szájjal legyek mindig, mindig az utolsó a sorban...
2., Nem írtam még a temetőkről és a házasságkötőtermekről... ahol Apunak köszönhetően sokszor feltűntem annak idején, általában jóval a gyászolók / házasulandók előtt és míg az első helyen a kiásott, de még üres gödrök között flangáltam, a második helyen azon izgultam, kapok-e az összes típusú tortából...
3., Nem írtam még a kalandos jogsiszerzésemről... és az azt átjáró állandó stresszről, ami akkor ivódott belém, amikor ócskábbnál-ócskább egyedibbnél-egyedibb kocsikat próbáltam meg vezetni a kihúzom a szívatót, tízszer lenyomom a kuplungot, kulcsot elfordítom, tízszer lenyomom a kuplungot, félig visszanyomom a szívatót, bazzeg lefulladt zsolozsmát mormolgatva...
4., Nem írtam még a hiperaktivitásról... ami talán annak köszönhető, hogy 89-től hét mesebeli éven át zord külső körülmények miatt nem mehettem nyaralni még csak egy hétvégére sem...
5., Nem írtam még a gimis évekről... legalábbis ilyen típusú naplóban...
6., Nem írtam még a megismerkedésünkről... de ez titok is marad...
7., És nem írtam még a nászutunkról...
A laszti pedig szálljon Lénának, Szotyinak, Bridgetjnek (hátha) és Nefinek.
És mondjuk, hogy azt, hogy hét, négy-nek értettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.