A jószándékkal kikövezett út

Ott hagytam abba, hogy csütörtök. Halál a Nyugati aluljáróban. Azóta utánanéztem, sehol nem írnak róla. Pedig jó lett volna tudni, mi is történt pontosan. Na mindegy.

Szóval pénteken bevásároltunk (hogy minek, mikor előre tudtuk, hogy szombat este algyő, hát azt nem tudom), majd elmentem a körmöshöz, aki épített nekem szép új körmöket szolid gyűrűsujj díszítéssel valami hőre keményedő zseléből potom 2 óra alatt. (Nem tudom, miért, az esküvő olyan jó kis varázsszónak tűnik nekem, amit ha valaki meghall, amellett, hogy a költségeket beszorozza hárommal, felveszi a kedves arcát is. Szerencséjére.) A manikűr után rájöttem, hogy nem vittem kulcsot, úgyhogy a dögmelegben bevánszorogtam a Coopba egy Eperkéért (valami borzasztó borítás nélküli jégkrém) és leültem a házunk mögötti kis játszótér hintájába elmélkedni arról, hogy utolsó hajadon napomat töltöm... Kb fél óra után hazaért AV, akivel némi ténykedés után elmentünk a rucimért, majd miután hazaértünk, összekészítettük az éttermi dekorációt, írtunk egy kis látványtervet és L-el elmentünk az étterembe, hogy tisztázzuk a kívánt dekorációt. Az étteremből 8 felé hazavillamosoztam, AV-ék pedig elautóztak a nászutunk helyszínére, hogy letegyék a kocsit, hogy tudjunk mocogni, ha egyszer végre odaértünk. Mire AV fél 12 körül hazaért, én már kitakarítottam a lakást, bepakoltam a nászútra és előszedtem a másnapi rucim, tudván, hogy 9-re megyek fodrászhoz és előtte / utána kóma leszek bármit is csinálni.

Szombaton 9-kor már ott ültem Sz. kezei között, zúgott a hajszárító, csúszott a lakk, szúrtak a hajcsattok és a csavarók, fél 11-kor átültem a kozmetikushoz, aki fél 12-ig próbált kihozni valamit a fejemből, amikoris visszaültem a fodrászszékbe, amit egészen fél egyig koptattam még a csodafrizurám érdekében. Nem hiába. Egyre Apuékkal odaértünk a virágoshoz, elhoztunk a csodacsokrom, az autódíszt, az asztaldíszt és a kitűzőket, negyed 2-kor pedig (figyelem, az esküvő 3-kor kezdődött...) hazaértünk, ahol egy kis kajáltatás után 2-ig segítettem kocsit díszíteni, míg AV számokat válogatott az esti bulihoz. (Igen, van némi lélekjelenlétünk.) 2-kor öltözni kezdtem, mint a villám, combfix fel, fehérnemű át, ékszerek fel, hajra vigyáz, ruha rám, fátyol fel, hajdíszeket be, igazgat, izzad, hűt, káromkodik, siet, nem fér el sehol, földet súrol, vigyorog, gyűrűt keres, talál, személyit készít elő, kis zacskóba tesz, elindul... El sem hittem, hogy 42-kor a Coopos lányok lelkes integetése közepette be tudtunk szállni a kocsiba... Az úton dudáltunk, mintha esküvőre siettünk volna, nevettünk sokat és már éreztem, hogy egy csepp könnyet sem fogok hullatni a saját esküvőmön...

Az anyakönyvezető teremnél vigyorogva szálltam ki a kocsiból, majd kibújtam a bőrömből, hogy annyi számunkra fontos ember összegyűlt és csak a mi kedvünkért... Maga az esküvő tíz perc alatt lezajlott, az első két percben kimondtuk az igen-t, utána pedig már büszkén néztünk az anyakönyvezető nőre és lelkesen pezsgőztünk Anyuékkal meg a tanukkal. A templomi esküvőről inkább most nem beszélnék, elég katasztrofálisra sikeredett... Az unokatesóim szerint tuti kandikamerát szereltünk az orgona alá, pedig nem, csak szegény lelkész egyszerűen nem volt a topon, össze-vissza beszélt... Az esküvők után elmentünk fotózkodni a Hősökre, de elég nehezen jött össze, mert a fátylam mindig a szemem elé ugrott, ráadásul csöpögni kezdett az eső és miután féltem, hogy elázik a csodafrizkóm, inkább elhúztunk az étterembe, ahol néminemű kajálás után bemutattuk a gyerekkori fotóinkból összeállított montázsunkat és az eljegyzési videót (még ekkor sem hullajtottam egyetlen könnycseppet sem, pedig csütörtökön este eléggé elérzékenyültem, látva, miből is változtunk a mostani önmagunkká), majd AV egy-egy számmal külön-külön köszöntötte a számára három legfontosabb embert köztük ugye engem is persze. Egy kis extra köszöntő produkció után durva dolog következett, ugyanis elraboltak. Engem. Fél lábon ugráltam egy barátunk kocsijáig, az egyik cipőm ugyanis valami rejtélyes oknál fogva elszedték. Tíz percet vártunk, hogy AV-nek feltűnjön, hogy nem vagyok meg és elkezdjen eszeveszetten keresni majd különböző kunsztokkal visszahívni - már asszonyként. Az étterem kb 60 fokos mosdójában átöltöztem és miután visszatértem a terembe, fura módon a menyecske ruhámban kezdtem el menyasszonytáncolni, bár ez szerintem csak nekem tűnt fel... Végigmentem az összes vendégen, begyűjtöttem némi pénzt és néhány fogadalom kártyát, majd teljesen leizzadva és a szomjhalál küszöbén betolták a menyasszonyi tortát - amit szintén menyecske ruhában kezdtünk el szelni... 11-től éjfélig frenetikus borzasztó tánc és éneklés következett, volt Illés, Surda, Hot Jazz Band, szóval minden, ami kell, fél egykor pedig kivonultunk a Hősökre és útjára engedtük a lufikat, amik túlélték a barátaink által terjesztett beszéljünk Törphangon járványt. Egytől 3/4 2-ig hazacuccoltunk, háromra Visegrádra értünk, ahol a másnapi hideg reggelinket átvéve betelepedtünk egy wellness szállodába, ahol egészen tegnap estig leledztünk.

De erről holnap...