Aztán csakhogy nehogy valakinek álmatlan éjszakát okozzak, elmesélem, hogy miután bánatosan továbbgyalogoltam a Blaha felé, egyszer csak a szemembe ötlött egy kis táblácska, rajta a bűvös szavak, esküvői ruhakölcsönző... Émmámindegy alapon reményvesztetten besétáltam egy kis üzletbe, ahol körülbelül ugyanannyi ruci sorakozott, mint az előzőben, ugyanolyan sokféle stílusban, fazonban - csak éppen mindegyik vállfáján ott fityegett egy kis árcédula, amin már sokkal barátságosabb árak figyeltek. Ja és a nőnek sem volt lila a szemöldöke. Körbenézegettem, álmélkodtam, lelkesedtem egy kicsit, beszélgettem az eladóval negyed órát és boldogan megegyeztem vele, hogy Anyuval még a héten benézek újra és választunk egy ruhát, ha lehet olyat, mint amilyet már be is linkeltem...
És boldogan élek, amíg meg nem halok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.