Voltam ma otthon. Apu megígértette velem, hogy miután meghalt, 40 napon keresztül rendszeresen nézem majd a hálószobában lévő kis levélmérleget, amire ő majd megpróbál ránehezkedni a maradék 21 grammjával, hogy jelezze, van túlvilág és ő ott van. Belementem. Ezen kívül ebédeltünk, beszélgettünk, neteztünk, sütit ettünk, vitatkoztunk, Anyutól kaptam néhány szál ibolyát, egy szóval rendes, tisztességes családi életet éltünk.
Hazajőve bepakoltam a holnapi Szombathelyhez, vitatkoztunk egy kicsit semmiségeken, majd megnéztem az Isten nagy, én kicsi vagyok-ot a film+-on, ami szerintem aranyos volt, csak éppen zavart, hogy én sosem leszek olyan szép, mint Audrey Tautou.
Most készülök fürdeni, amire elsősorban azért van szükség, mert végigcsináltam Béres Alexandra extra fenékerősítő gyakorlatát, ami extrán kidöglesztett a maga 15 (tizenöt) percével. Égő, nem égő, ez van, a videot alig tudtam kikapcsolni, mert felállva az ágyról a lábaim éppúgy összecsuklottak, mint Bridget Joneséi a spinning után. De lesz ez még jobb...
Remélem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.