... arra, hogy próbálgatom az énekhangom határait és igyekszem az előadókkal együtt énekelni a számokat, amiket épp hallgatok. Ilyenkor nem válthatok hangszínt, vagy hogy mondjam, nem mehetek át egy másik dimenzióba, szóval az nem ér, hogy a magasabb hangoknál áttérek arra, hogy "csak úgy" kiéneklem a dolgokat, erő nélkül, nem a valós hangomon, mert az smafu, az kb minden számnál megy mindenkinek, hanem a cél most, hogy végig ugyanolyan szólamban vagy miben maradjak és úgy legyek képes elénekelni egy nótát.
Ha nem megy, nem megy, onnantól kikapcsolom a rádiót vagy leállítom az mp3-at és utálom az énekest.
Ez amúgy csak onnan jutott eszembe, hogy a lenti Alanis dalt az előbb sikerült végigénekelnem, szóval ha valaki nem tudná, a hangmagasságom kb megfelel Alanisének, amint a Couch című dalt danolja. Mert az Ironic... Na az már nehezebben megy egy kicsit...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.