Ma kiderült, hogy a pénteken még undoknak tartott lánynak csak az arca undok, különben viszont egész jó fej, hiszen amíg lefoglalta a gépem némi anyag DVD-re másolása miatt, képes volt meggyőzően bizonygatni, hogy fiatal vagyok még, mint a ma született báránka, emellett pedig látványosan, de nem eltúlzott lelkesedéssel irigykedett a diplomáimra... Komolyan mondom, az undokul szigorú arca ellenére belopta magát a szívembe.
Aztán.
Délután 3 körül - temperamentumtól függően - Kürtőskalácsos, megjött a kürtőskalácsos! suttogások és kiáltások kavarták fel az iroda állóvizét, amin én a második napomon meglehetősen jókat röhögtem a monitor mögé bújva. Így utólag annyira nem is vicces a dolog, de ott és akkor nagyon mulatságosnak találtam az ingerszegény környezetben felvillanó külvilág ilyen mértékű dicsőítését.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.