Tegnap este állítólag szokásomhoz híven beizzítottam AV-t, hogy nézzünk meg egy filmet, nevezetesen a Zongoraleckét, mert tök jó lesz, majd kb 20 perc után feladtam, hogy áh, ez mégsem izgi, inkább ne is nézzük... A 20 perc viszont AV-nál már kritikus időnek számít, ő akkor már nem tud abbahagyni egy filmet, ezért bár én négy Vibrocil cseppel az orromban összegömbölyödtem és húnytam egy jót, ő becsülettel végignézte és csak kicsit morgott, hogy jó, hogy én akartam mindenáron nézni ezt a filmet és erre ő nem tudja abbahagyni... Kiegészítjük egymást, hiába, no.
Aztán valszeg ha nem sikerül rábeszélnie az Aranyoskámra, ma este újra próbálkozunk egy Almodovar filmmel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.