És Pesten nincs egy tisztességes ruhaüzlet.
Cassone kabát volt rajtam, ezért kivételesen minden márkásabb helyre be mertem tolni a képem, ahol megküzdve a kilométer hosszú szempillákkal öklelő vadócokkal (= a többi önző dög vásárló) rá kellett jönnöm, hogy a tervezők nem nekem terveznek, a kereskedők nem nekem vásárolnak fel, a varrónők pedig nem nekem varrnak.
Ami engem illet, nem szívesen adok ki egy puleszért hét-nyolcezret úgy, hogy közben fosnom kell, ha ránézek, olyan csúnya (Marks & Spencer) és a magam részéről kedvelem, ha a dolgok be vannak szegve, nem csak úgy kivágják őket egy mosogatórongyból (Terranova).
Kérek egy zsákot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.