Apu megint hozta a formáját, szegény épp olyan fárasztó volt, mint a sok évi átlag, de miután a múlt héten egész épkézláb volt, a nagy differencia igencsak kiütközött és elég nehezen viseltük, hogy minden mondata végén nyomatékosításképpen rácsapott az asztalra, ezzel megrezgetve a tányérokat és legfőképp a poharakat, amik így minden mondata végén úgy csörömpöltek, mintha legalábbis földrengés lenne.
A Marci hízik, gondolom a tél is közrejátszik, de konkrétan olyan bundája van, hogy ha kesztyűként felvennénk, akkor akár mínusz húsz fokban is tuti izzadna a kezünk, olyan sűrű és tömör.
Ezt a képet pedig nem véletlenül tettem ám be, hanem pontosan azért, mert holnap megyek ennek a várnak a városába egészen szerda estig. Ekájndof munka. Kicsit izgulok, még van egy csomó dolgom az indulásig, de már azon álmodozom, hátha lesz egy kis időnk a szálloda szolgáltatásait kihasználni... Nagyon puccos meg minden. Giizgiizgiizgiiz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.