Az még csak hagyján, hogy az a hír terjed az öregek között, hogy kamionokra hányva fogják őket áttelepíteni egy másik városba, mert szanálják az öregek otthonát, ahol most élnek, de lehet, hogy ma akaratlanul hozzájárultam Nagyapa egyik szobaszomszédja állapotának a rosszabbodásához.
Az egész úgy volt, hogy mikor beértem Nagyapához, ő aludt és miután nem volt szívem felkelteni; a mellette fekvő bácsi kihasználva a helyzetet, megkért, hogy a Nagyapának hozott egyik almát adjam már oda neki. Mit sem sejtve odaadtam, de az, hogy ez nem biztos, hogy jó húzás volt, csak akkor tűnt fel, amikor észrevettem, hogy a bácsinak egy fia foga nincsen és úgy próbálja meg harapni az almát, hogy folyton elcsúszik a szája rajta. Felajánlottam neki, hogy felaprítom egy késsel és kisebb darabokban talán könnyebben megbirkózhat vele, de őrület csillogott a szemében és láttam, hogy ettől bizony vissza nem kapom az almát soha többet - még azért sem, hogy felaprítsam, max ha kicsavarom a kezéből, azt meg ugye már mégse, hiába akarok jót...
Aztán Nagyapa felébredt, beszéltünk vagy fél órát majd kikísért és én bevallottam neki, hogy a bácsinak adtam az egyik almáját. Látszólag egykedvűen jegyezte meg Nagyapa, hogy a bácsi csak pépeset ehet, mert a szilárd kajától megfullad.
Azóta úgy érzem magam, mint a Hófehérkéből a hülye boszorkány.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.