A jószándékkal kikövezett út

Hétfőn ismét egyedül Pesten jártam. A Kálvinon vettem két sapit P.-nek (2800 ft volt a 2, én se vagyok normális), majd a bookline-ban megvettem a Mese bűvölete című könyvet. Ekkor hívott Sz., hogy jönnének P. látogatóba a kis B.-vel, aki 6 nappal fiatalabb P.-nél. No remek. Megbeszéltük, hogy találkozunk a Westendben, hazavisznek és a fiúk spannolnak, hurrá. A Westendig minden bioboltba benéztem, mert natrium perkarbonatot akartam venni, de mondanom sem kell, bulátán élő áhítatos pofákon kívül semmit nem találtam. Még csak nem is hallottak a cuccról. (Itt jegyezném meg, hogy otthon nem tudom, miért divat úgy nézni a vásárlóra, mint egy idiótára, ha az olyan dolgot akar venni, amiről az eladó a saját tudatlansága miatt még nem hallott, de mindegy, Magyarország fika off...) Mivel Sz.-ék késtek, a Burgerben vettem egy jeges kávét aranyáron, majd gondoltam, szerzek mellé valami ehetőt is, de nagyjából 100 forintom maradt kápében, úgyhogy egy száraz magos zsömlén kívül semmi jóhoz nem juthattam (kártyával ugye nem lehet fizetni a pékségekben). Besétáltam a Westendbe végül, találkoztam Sz.-ékkel, de mivel B. épp aludni készült, úgy gondolták, mégsem jönnek velem haza, majd ősszel találkozunk négyesben is... Felültem hát a vonatra és indultam haza, de ekkor AV hívott, aki meglepődve konstatálta, hogy még csak 2 óra, én meg megyek máris haza... Mivel épp Zuglóban jártunk, lepattantam hát a vonatról, felültem a drága hetes buszra és egészen a Móriczig buszoztam (ez a hetes kör nem maradhatott ki!). A Móriczról szokás szerint a 4-6-ossal jutottam vissza a pályaudvarra, majd ekkor már végképp hazamentem. Este Tescoztunk, aminek kapcsán Apu megjegyezte, hogy egy ördögfajzat P., no persze, ő is rájött, hogy nem arra megy, amerre mi akarjuk, plusz olyan sebesen szedi a rossz irányba a lábait, hogy öröm nézni...

Kedden délelőtt újra Pesten jártam, mert a két sapi persze kicsi lett. (50-es sapkát hord az Úr, beszarás.) A vonatúton hazafelé semmi izgalmas nem történt, csak annyi, hogy egy bácsi odajött az 50 fokban, hogy húzzam már fel az ablakot legyek szíves, mert épp most ondoláltatott... Hm. Délután, mikor hazaértem, elmentünk a ceglédi fürdőbe. Ezúttal kicsit jobb idő volt, mint múltkor, P. már kinn is fürödhetett, igaz, meleg azért nem volt, de azértis strandoltunk. P. megint csak élvezte a vizet, egyszer teljesen el is merült, de időben kikaptam és pár prüszkölésen kívül semmi jelét nem mutatta, hogy bármi is történt.

Szerdán délelőtt szereztem P.-nek egy lasztit, majd a Rossmannban még vettem ezt-azt a hazautazás előtt. Dél körül elvittük P.-t a gyerekorvoshoz egy általános szervizre, kiderült, hogy minden jó, minden szép vele, majd míg Anyu sétáltatta őkelmét a füvön, én usziban jártam. (Ekkor már meglehetősen meleg volt, hiába no, másnap utaztunk haza...) Délután jött MD P. nézőbe, volt móka, kacagás. 6 után kimentünk még egyszer a Katica játszóházba is, P. még egyszer kijátszhatta magát a kis vasalójával...

Csütörtökön délelőtt fodrásznál jártam, hazafelé beugrottam a Sparba, mert abban a hitben éltem, hogy a Sparos bio kölesgolyó nem sózott... (Nem volt ráírva, ami a többire igen, hogy enyhén sózott...) Hát tévedtem, ez is sózott, csak az összetevők között van ott a só, a címkén nincs. Anyádat. Hazaérve - ekkor már tombolt a kánikula - Anyuék kivitték P.-t fürdeni a homokozója másik felében, én pedig megkezdtem a bepakolást. Úgy 4-re kész is lettem mindennel, indulhattunk hát a reptérre, vége egy kalandnak mondtam P.-nek akkor.

Az álomszerű hazaútról már írtam, tetszett, sok ilyet még...

Összefoglalásképp elmondhatom, hogy jó kis két hetet töltöttünk P.-vel otthon, ő is, én is élveztük a nagyszülői melegséget és támogatást, és bár az idő lehetett volna egy kicsit kegyesebb, végül is nem bánom, hogy nem volt 30-35 fok, mert akkor nem tudtunk volna ennyi helyen járni, ülhettünk volna végig a meleg házban otthon.

Ennyit hát a meleg nyárról, jövőre veled ugyanott...