Program szempontjából tök jó ez a hét: kedden ugye uszi, tegnap meg bebuszoztam a központba vásárolni ezt-azt. Az a durva, hogy már mindenhol karácsonyi díszítés van, nem csak az üzletekben, az utcákban is...
Kicsit szomorú, de az idei december lesz az első, hogy nem megyünk haza... Tavaly előtt ilyen tájt mentünk haza Dániából és pakoltuk össze a lakást, költöztünk ide, akkor asszem két hetet töltöttünk otthon; tavaly pedig már a vizsgálatok miatt voltunk Pesten, én ha minden igaz szintén két hetet, AV egyet... Életünk egyik legemlékezetesebb időszakát töltöttük akkor otthon, sosem fogom elfelejteni: voltunk moziban, teázni a CD fűben, sétáltunk a városban, de ami a legjobb volt: fentről néztük a Főzelékfaló ablakán át a hömpölygő tömeget a téli Ferenciek terén és közben azt tervezgettük, mi lesz majd, ha... Még alig látszott a hasam, de már éreztük a mozgásokat, tudtuk, kemény legénnyel állunk szemben, hamar sötétedett, mi buszoztunk a hidegben, de nem érdekelt, tudat alatt éreztük, hogy most valami nagyon véget ér, de én személy szerint nem fogtam fel az egészet.
És eltelt egy év... Itt van egy örökmozgó, értelmes és gyönyörű, bár kissé hisztis hat hónapos a családunkban (tulajdonképpen miatta vagyunk Család) és kicsit szomorkodom, hogy nem mutatjuk meg neki, milyen is a kirakodóvásár a Vörösmarty téren, milyen a kivilágított Andrássy út, milyen finom a hurka, a kolbász és milyen jól esik a hidegben elgémberedett ujjakkal egy bögre forralt bort ölelni.
Persze minden rosszban van valami jó - jövőre, majd' 20 hónaposan sokkal jobban fogja mindezeket értékelni, mint most...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.