Szóval van ez a gondunk, hogy a kölyök nem iszik vizet az istennek sem, ami problémák egész spirálját vonja maga után (t.i. túl sűrű lesz a khm... vére...), úgyhogy már-már feladni voltam kénytelen a harcot és alma-körtelével itattam a napokban, amiben ugyan nem volt hozzáadott cukor, na de azért már mégis, mikor beugrott, hogy szerzünk neki egy csőrös poharat és láss csodát - bevált a dolog, mert mielőtt realizálná, hogy tulképp vizet iszik, már le is nyelt egy csomót...
(A módszer persze még meglehetősen gyerekcipőben jár, ugyanis elképzelhetetlen mennyiségű levegőt is nyel a víz mellett illetve minden második ivásnál félrenyel és bosszús szemekkel köhög vagy öt percig, de azért már látom a fényt az alagút végén...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.