Ja és ehhez még tegyük hozzá, hogy minden baba más: vannak madárétkűek és zabagépek és van P., aki egyrészt "lusta szopó" (Anyák könyve, 1972) másrészt meg baromi erős a szopóreflexe, ergo folyton jár a szája, de cickón kéjesen bealszik, leteszed, sír, jár a szája, cickó, bealszik, leteszed, sír, jár a szája... mindez a nap 24 órájában.
Türelem el ne hagyj, pontosabban ne hagyj el megint.
Ehhez képest olvasd azt, hogy szoptatni mindenki tud + az anyatej a király, minden mással a gyereked halálos ítéletét írod alá + különben is a legjobb, legmeghittebb időszak a szoptatás - és kész az idegbaj.
Legjobb, legmeghittebb, röhej: legstresszesebb, legbosszantóbb, legultrafosabb.
És ha valaki azt mondja, ez agyban dől el, szóval ha nem paráznék rá, hogy nincs elég tejem, akkor több lenne, akkor az jöjjön ide egy pofonért vagy kussoljon örökre.
És még mindig tudok kontrázni, úgy tűnik mindig van lejjebb, hétfőn a kórházban azt mondták, tuti híg a tejem, az a kevés is, ami van, azért enne 150-160 mg-okat csóri gyerek, mert érzi, hogy nem tápláló...
Hát így vagyunk, szívás a köbön, ha P. nem lenne ilyen esztétikus, még rosszabb lenne, de hálistennek szép gyerek, úgyhogy sokszor úgy érzem, oké, oké, fos szülő vagyok, tejem sincs elég, de legalább a gyerekem takaros...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.