Jelentem P. másfél napja jófiút játszik.
Persze szerintem csak mesterkedik valamiben, de nem baj, igyekszem kiélvezni, hogy viszonylag sokat alszik és alig-alig sírdogál és ha bőg is, csak olyan mű, tessék-lássék-szerűen... Ekkor utánozom kicsit (lá-lá vagy épp ehhe-ehhe), ettől megdöbben és elhallgat (koppanás nélkül)...
Az esték persze húzüsabbak, de akkor legalább már ketten küzdünk érte és mint tudjuk, páros kínt enyhíthet alázat.
Csomó minden van ám, amiről írnék még, de időm zéró sajna... Ha épp szundi van, én is próbálok pihenni vagy enni, inni, pisilni, esetleg némi háztartást vezetni, így az életünk megörökítése most némileg háttérbe szorult...
Hát ez a nagy helyzet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.