A jószándékkal kikövezett út

.. nem jelentkeztem, de ennek csak egy oka volt: nem igazán történt semmi... Ma vagyok 10+2-nél, vagyis kevesebb, két hét és jöhet a második trimeszter. Az émelygés továbbra is mindennapos vendég nálunk, ennek következtében egyre többet eszem - igaz, egyszerre elég keveset.…

Azt hiszem, a hormonrendszerem tényleg nem a szokás összetétellel bír manapság...  Bár nem tudom, kinek nem zörgeti meg a szívét ez a KLIPP. (Különösen a 3.5 perctől...)

A normális (összetételű) kaják mellett a normális ünnepek is hiányoznak így egy év után. Igen, ez a már a 2. mindenszentek, amit nem fogunk otthon tölteni... Idén sem sétálunk ki a temetőbe sötétedés után, idén sem gyújtunk gyertyákat a sírokon és idén sem kapok…

Már egész jól megszoktam, hogy ezer éve nem írtam, pedig lett volna mit bőven. No de az elejéről, mert a kényszeresség az kényszeresség: Múlt-múlt hétvégén szombaton olyan szép napra virradtunk, hogy úgy döntöttünk, miután már ezer éve húztuk-halasztottuk a dolgot,…

Miután jól bevacsoráltam töltött káposztából és karamell öntetes vaníliafagyiból, csak beköszönök, hogy élek ám még, sőt.  Zajlik az élet, de erről majd csak holnap, most óraterveket kell gyártanom. Jájj.