A jószándékkal kikövezett út

Ha most azt mondom, hogy az év egyik leggusztustalanabb napja volt a mai, hát nem túlzok. Részletekbe most nem mennék bele, de kivagyok. Úgy tűnik, ez már-már törvényszerű, hogy ha itthon vagyok, megőrülök az idegtől. Utálom, hogy egy hét alatt próbálunk bepótolni 358 napot,…

Lassan indulok. Előbb Londonba, aztán Pestre. Kurfli. Mi más. A baj csak az, hogy innen egyszerűen sehová sincs kedvem menni. Még haza sem.

Két napja elég durva az időjárás, hogy úgy mondjam. Tudom, otthon esik meg 16 fok van, de itt meg... Konkrétan tegnap reggel óta tűz a nap és egy felhő nincs az égen. Ja és abszolút szélcsend van. Lehet, nincs több 24-25 foknál, de egyrészt miután hozzá vagyunk szokva, hogy…

Leégett a pofázmányom a tűző napon gyaloglástól.

És akkor a szokásos hétvégi post: A múlt héthez kísértetiesen hasonlóan, most is szombaton volt jobb idő, ami csak azért szívás, mert a pénteki általános hejehuja után igen nehéz kikászálódni korán az ágyból. Mint az kitalálható, ez ezúttal sem sikerült, így…

Csak hogy a gigapost után jelezzem, milyen megbocsátó vagyok, a héten egy rövid időre megint búcsút intek D-től. (Ha a májusi utat 30:70 arányban vártam, amiből 30 volt a mennék, 70 a nem; most 60:40 az arány, amiből 60 a várom, 40 a nem. Alakul, alakul.) De nem is ezt akartam,…