A jószándékkal kikövezett út

Ezer év óta először végre megint főzeléket főztem ebédre. Ó, hogy is lehettem hűtlen, nem is értem, mindenesetre most itt ünneplem magam, mert isteni lett a mexikói mixből varázsolt finomfőzelékem. Na jó, a kukorica kicsit béna benne, de alig van hálistennek, a borsó meg a répka dominál. Egyszerűen született tehetség vagyok. Ennyi. 

Összefoglalásképp amúgy az ír nyaralásunkról: nem csalódtunk. Az írek Dublinon kívül is írek, sőt, a nyugati országrészben van pár város / falu, ahol csak írül vannak kiírva a dolgok, angolul nem is. (Először amúgy ezt kicsit buktam, mert a Dingle félszigeten a szokásos Slow, Very slow feliratok helyett a Go mall virít az úton, amiről először az én urbánus lelkem azt hitte, hogy azt jelzi, hogy erre kell menni a bevásárlóközpontba... Mall, érted. Először fel sem tűnt, hogy mit keresne egy pláza az isten háta mögött, a Kanyargós Utak és Lélegzetelállító Tájak Vidékén, aztán nagy nehezen leesett, hogy valszeg a mall jelentése lassan csak éppen írül. A go megzavart, na. Gondoltam nem keverik a két nyelvet. Hát ezek szerint mégis.) Egyébiránt Írország tényleg csodálatos, az írek tényleg aranyosak és ami nekünk különösen szimpatikus volt, hogy sehol sem próbáltak meg lehúzni... Szerintem külföldiként Magyarországon az lehet az egyik legvisszataszítóbb dolog, hogy mindenhol megpróbálják kicsalni a pénzed. Itt egy kis parkolódíj, ott egy kis extra szolgáltatás - az ember pedig úgy érzi: hülyének nézik, kihasználják. Oké, D-ban rengeteg helyen hétfő reggeltől szombat estig és vasárnap kettőtől hatig van parkolódíj, de ez a főváros és amúgy most, hogy nyaraltunk, egyetlen nevezetességnél sem jött egyetlen kukásnak öltözött bácsi vagy néni sem, hogy beszedje, ami jár... Egyetlen blue flag-es strandra sem volt belépő (vö. Velencei tó, Balaton - strandbelépők) és a szállodákban ingyen kaptál teát / kávét, ha kértél. A Lady's view-val szemben lévő kisboltban épp annyi volt a jégkrém, mint bárhol máshol és egyszerűen végig az az érzésed volt, hogy itt senki sem hajt arra, hogy becsapjon, kihasználjon, megkárosítson. Tudom, nem trendi szidni a magyarokat, nem is szidom a honfitársaimat, de aki nem élt még külföldön, az egyszerűen el sem tudja képzelni, mekkora kő gurul le az ember szívéről azzal, hogy nem kell mindig résen lenni, hogy megbízhatsz az idegenekben, hogy nem kell mindig a legrosszabbat feltételezni... Mindemellett épp a nyaralásunk utolsó napján éreztem először igazi honvágyat... Amikor rádöbbentem, hogy hazamegyünk, de ez a haza D. és tulképp mi most nem is külföldön nyaraltunk, hanem itthon.